Fura dolog, hogy a halál ennyire közel van hozzám, bár legalább már nem félek tőle.
Nem félek, barátkozom, mert egyre gyakrabb lesz a találkozásunk. Sajnos, vagy inkább szerencsére?
Te kaszás, tök fura, hogy itt vagy mellettem, bár egyre inkább megszokott.
Hogy hogy?
Először viszolyogtam, féltem a találkozásoktól, nem jó érzés volt, mert mégis csak, ha te itt vagy, vagy elmegy valaki, vagy csak simán a gondolataimban vagy, mert gondolkozom. De megértettem, hogy sok embernek az megváltás, hogy veled találkozhat, és nem akarom, hogy azok, akiket szeretek sokat szenvedjenek. Sokat gondolkozom ezen, sokat pityergek, ha ilyeneken gondolkozom, de hozzászokom a gondolathoz.
UPDATE: Ez után a brainfuck utáni nap hívott édesanyám, hogy nagyapám meghalt.
A powerpuff girl 